Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
7/26

3. A regisztráció

3. fejezet

A nicknév kiválasztása

Ha már eldöntöttük, hogy hová jelentkezünk be, a regisztrációhoz el kell készítenünk bemutatkozó oldalunkat, ami alapján a többi társkereső kialakíthatja az első benyomását rólunk. Először is azt a (nick)nevet kell kiválasztanunk, amit az ismerkedés során használni szeretnénk. A legtöbb honlapon bármilyen szót megadhatunk. A legkézenfekvőbb megoldás a saját keresztnevünk, ami azért is lehet jó választás, mert sokan szeretik, ha rögtön egy nevet tudnak kötni a számukra szimpatikus személyhez. Ha a keresztnevünk nagyon gyakori, tehetünk utána megkülönböztetésként egy évszámot vagy egy hangulatjelet is pl. János1982, vagy Eszter:-), így ha a levelezőpartnerünk rajtunk kívül több Jánostól vagy Esztertől kap még levelet, nem kell a nevünk mellett álló, a rendszer által generált sokszámjegyű azonosítószámunkat böngésznie, hogy megkülönböztethessen minket a többiektől.

Ha a saját nevünket semmilyen formában nem szeretnénk szerepeltetni a lapunkon, akkor lehetőleg ne egy másik keresztnevet válasszunk nickünknek, mert az később olyan hatást kelthet, mintha félre akartuk volna vezetni újdonsült ismerősünket. Ebben az esetben inkább becenevet jelöljünk meg az oldalon.

Ha név helyett bármilyen más szót használnánk nickként, az legyen lehetőleg egyedi, ránk jellemző – tükrözheti például kedvenc elfoglaltságunkat. Arra azonban figyeljünk, hogy még mindig inkább legyen semleges hatású a nickünk, mint erőltetett vagy félreértelmezhető (pl. bármennyire is imádjuk az „István, a király”-t, ha ezt választjuk, lehet, hogy rockopera-rajongó helyett egyszerűen egy beképzelt Istvánnak fogunk tűnni). A nickválasztásnak végül is beazonosításunk az elsődleges célja – arra, hogy megismerjenek bennünket, ott lesz még az adatlapunk többi része is.

Címsor

Egyes honlapoknál meg kell adnunk egy olyan mondatot, ami a bemutatkozó oldalunk tetején kiemelten szerepelhet. Ide már valóban mindenképp valami figyelemfelkeltő, érdekes gondolatot érdemes írni, igyekezzük kerülni a kliséket. A huszadik „Találj rám!”, vagy „Helló, fiúk! Itt vagyok!”, esetleg „Kettesben szebb az élet” olvasása, ugye, minket sem ragadna már magával?

Adataink kitöltése

Az alapadataink kitöltésekor egyszerű a dolgunk: a kor, nem, magasság, hajszín, gyerekek száma stb. kérdések önmagukért beszélnek. „Csúsztatni” nem érdemes, az ismerkedés során előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság, és akkor a másikban kialakuló becsapottságérzet többet ronthat a helyzetünkön, mint az a plusz egy-két év vagy kiló. További kiegészítő rovatok megválaszolásával a szokásainkba is bepillantást engedhetünk: bejelölhetjük például, hogy milyen zenét, vagy éppen milyen háziállatokat szeretünk. Bár ezeket a sorokat nem kötelező kitölteni, segíthetünk vele a többi társkeresőnek, hogy jobban megismerjenek minket. Az anyagi viszonyainkra, például a keresetünkre irányuló kérdéseket azonban csak akkor válaszoljuk meg, ha nem bánjuk, hogy a leendő partnerünknek esetleg nagyon is számít (sőt, párválasztási szempont!), hogy mit írtunk abba a rubrikába.

Mivel az adataink kitöltésekor többnyire csak előre megadott feleletek közül választhatunk, előfordulhat, hogy nem találunk a mi helyzetünkre pontosan illő választ. Például ha válófélben vagyunk, akkor ezt nem egészen fedi a családi állapotunknál a „házas–független” kategória. Ilyenkor bejelölhetjük az igazsághoz legközelebb álló meghatározást, és ha indokoltnak érezzük, akkor a félreértések elkerülése végett magyarázatot fűzhetünk hozzá a szabadszöveges résznél.

Bemutatkozás

A szabadszöveges bemutatkozó rovat jelenti az első lehetőséget, hogy bővebben szóljunk az adatlapunkra klikkelőkhöz. Az ideillő szöveg megfogalmazását nehezíti, hogy nem egy konkrét, hanem több ezer fiktív személynek kell kedvező, de reális képet adnunk magukról.

Olyat és úgy igyekezzünk ezért írni, amitől megakadhat rajtunk a hozzánk illők szeme. Az optimista, de mértékletes magabiztosságot sugárzó sorokat szinte mindenki szívesebben olvassa. (Ezért például a „Sokszor csalódtam már, de remélem, most végre nekem is sikerül…” jellegű indítás nem feltétlenül a legbiztatóbb.) Jó kezdet lehet, ha vállaljuk, hogy vannak kiforrott elképzeléseink, és merünk magunkról véleményt alkotni – például nem adjuk más szájába a mondanivalónkat. Így az „általában megértő és megfontolt srácnak tartanak a barátaim” helyett meggyőzőbb és még mindig nem szerénytelen szöveg lehet az, hogy „megfontolt és megértő srácnak tartom magam”.

A frappáns mondatok szintén közelebb vihetnek minket a bemoldalunkat olvasókhoz. Az, hogy „1000 karakter túl kevés ahhoz, hogy megismerj”, vagy a „Bármit is írok magamról, úgyis Te döntöd el, hogy milyennek látsz” stb. mind nyilvánvalóan igaz, de éppen ezért semmitmondó, ráadásul ezek a formulák a gyakoriságuk miatt már kissé unalmassá váltak. Ezzel szemben a találóan kedves humor vagy az enyhe önirónia jól sülhet el. Ha sikerül a másikat megmosolyogtatnunk, az már fél siker. Ha az intelligenciánkról vagy egyéb kiemelkedő tulajdonságainkról is ilyen „csomagolásban” írunk, elkerülhetjük az önteltség látszatát. Ha viszont a viccelődés nem a mi műfajunk, jobb, ha nem erőltetjük, mert a kényszeredett poéngyártás inkább szánalmat ébreszt, mint szimpátiát.

Bemutatkozásunkban említsük meg röviden azt, amit első körben a legfontosabbnak tartunk elmondani magunkról, illetve amiből a fő tulajdonságainkra lehet következtetni. Legyenek a soraink személyesek: általánosságok helyett inkább egy-két olyan érdekességet, illetve konkrétumot áruljunk el magunkról, ami kiindulópont lehet egy későbbi beszélgetéshez. Például ahelyett, hogy „Szeretem a sportot, sokat olvasok, és érdekelnek az idegen kultúrák”, biztosan izgalmasabbnak tűnik, hogy „Minden héten görkorcsolyázom a barátaimmal, imádom az Agatha Christie-krimiket, és ha újjászülethetnék, írnok lennék Egyiptomban.” Sokakat az is elriaszt, vagy egyszerűen untat, ha a világ nagy kérdéseit feszegetjük ebben a pár sorban. Ehelyett néha a jelentéktelennek tűnő, mindennapi dolgok azok, amik felkelthetik a másik kíváncsiságát, szimpátiáját. Például: „Te is szoktál morzsát szórni a madaraknak az ablakpárkányra?”

Bemutatkozásunkat esetleg kiegészíthetjük idézetekkel, ha úgy érezzük, ez közelebb viheti a többi társkeresőt a személyiségünk megismeréséhez. A citálással azonban óvatosan bánjunk, ügyeljünk arra, hogy olyan stílusú és tartalmú művet válasszunk, amit a szerintünk hozzánk illő társkeresők érteni és értékelni tudnak. Az idegen nyelvű szöveg imponáló lehet, de főleg ha nem széles körben ismert és rövid kifejezést idézünk (pl. Don’t worry, be happy”), gondoljuk meg: valóban fontosabb-e az,  hogy a leendő párunk tudjon (vagy lássa, hogy mi tudunk) pl. angolul, mint az, hogy ha nem érti ezt a nyelvet, akkor is eljusson hozzá a mondanivalónk? (Nem beszélve arról, hogy ha olyan bukkan a honlapunkra, aki nálunk jobban bírja az adott nyelvet, és felfedezi az esetleges nyelvtani hibáinkat, biztosan fuccs az áhítatnak...) Kerüljük továbbá az elcsépelt mondatokat, mert az irodalmi közhelyek inkább a fantáziátlanságunkra, mint a műveltségünkre és más értékes jellemvonásainkra engednek következtetni. Válasszunk helyettük egy számunkra kedves, de nem túl ismert vers- vagy dalszöveg-részletet. Feladványként akár azt is megkérdezhetjük a reglapunkra látogatóktól, hogy szerintük kinek a tollából származik az idézet; így máris megmozgattuk a gondolataikat, és találtunk egy kiindulási beszédtémát – hiszen az interneten kutatva az is megtudhatja a helyes választ, aki amúgy nem irodalmár-típus. Kérdések feltevésével egyébként is egyfajta személyesebb, közvetlenebb kontaktus érzetét kelthetjük a legtöbb olvasónkban, mintha máris megindult volna köztünk egy párbeszéd.

Akadnak, akik a bemutatkozásukban egy – szerintük a másik nem számára taszító – típus ellenében határozzák meg magukat, pl. „Nem vagyok izomagyú macho”, vagy „Ha egy plázacicát keresel, jobb, ha továbblépsz”. Akinek volt már meghatározóan rossz tapasztalata az ellenpéldához hasonló emberekkel, annál ez az indítás esetleg jó fogadtatásra is találhat. Ugyanakkor sokan agresszívnek érezhetik ezt a másokat leminősítő stílust; náluk a pozitív megközelítés minden bizonnyal nagyobb sikert arat. Hozzájuk például a „Nem vagyok elkényeztetett, hisztis csaj” helyett a „Békés természetű, önálló, talpraesett nő vagyok” megfogalmazás közelebb állhat.

Stílusunktól függetlenül az a természetes, hogy bemutatkozó sorainkkal igyekszünk kedvező benyomást kelteni a hozzánk illő társkeresőkben. Ám nagyon fontos, hogy ez ne menjen az őszinteségünk rovására. Rossz tulajdonságainkat ugyan nem kell részletesen ecsetelnünk, de hitelesebbnek tűnhetünk, ha említést teszünk egy-két kevésbé vonzó vonásunkról is (persze pozitív végkicsengéssel). Például: „Sokat túlórázom, de ha Te vársz otthon, ígérem, kárpótollak a kiesett időért.” Az őszinteséghez az is hozzátartozik, hogy már a bemutatkozásunkban szóljunk azokról az objektív körülményekről, amik esetleg az adatlapunkból nem derülnek ki, de fontos szűrőt jelenthetnek másoknak a párkeresésnél (pl. ha hamarosan külföldre költözünk, vagy fogyatékkal élünk). Így minden bizonnyal kevesebbektől kapunk majd levelet, de ők nagyobb valószínűséggel folytatják velünk az ismerkedést több levélváltás után is. Ezenkívül ügyelnünk kell arra is, hogy a regisztráció után karban tartsuk reglapunkat, azaz rávezessük az esetleges változásokat.

Milyen hosszú legyen a bemutatkozásunk? Ha nincs is rá pontos recept, az biztos, hogy egy-két mondatba nem tudunk elég információt belesűríteni, míg a terjengős szövegeket keveseknek van türelmük végigolvasni – emellett az utóbbi azt is sugallhatja, hogy túlságosan szeretünk magunkról beszélni. Így inkább az arany középutat érdemes választanunk, aki valóban kíváncsi ránk, annak még úgyis lesz módunk bővebben mesélni.

Bemutatkozásunk tartalma mellett annak formája is sokat elárul rólunk. A helyesírási hibáktól és elütésektől hemzsegő szöveg nem tesz jó benyomást az olvasókra. Ha nem vagyunk a nyelvhelyesség bajnokai, nem kell, hogy (csak) emiatt beiratkozzunk egy kurzusra – de az fontos, hogy mielőtt lezárnánk az adatlapunk szerkesztését, olvassuk át ellenőrzésképp még egyszer a szövegünket, hogy ne legyenek benne nyilvánvalóan a gondatlanságunkból fakadó hibák. Ha nem egy magyartanárt keresünk életünk párjának, a magunkkal szembeni igényesség akkor is azt diktálja, hogy odavetett mondatok helyett igényesen megfogalmazott sorokat adjunk ki a kezünk alól.

Partnerünkről

A partnerünkre vonatkozó elképzeléseinket firtató rovatoknál igyekezzünk olyan kritériumokat megadni, amelyek saját belső és külső értékeink ismeretében reálisnak tűnnek. Célszerűbb, ha nem szabjuk túl szűkre a határokat, és nemcsak a nekünk tökéletes, hanem az ideálistól a számunkra még éppen elfogadhatóig terjedő paramétereket adjuk meg. Így elkerüljük annak a lehetőségét, hogy valakivel csak azért ne ismerkedjünk meg, mert például – bár egyébként hozzánk illő lenne – 1cm-rel alacsonyabb az általunk meghatározottnál. Utólag még mindig kiválaszthatjuk az irántunk érdeklődők, vagy a keresésnél a találati listánkon szereplők közül azokat, akik már valóban nem illeszthetők bele az elképzeléseinkbe. Ha készen állunk az egészséges kompromisszumokra, az még nem jelenti azt, hogy feladnánk az elvárásainkat. Ha viszont túl pontos igénylistát adunk meg, az akár riasztónak vagy komolytalannak is tűnhet egy-egy ránk kattintó számára, még akkor is, ha egyébként ő maga megfelel az általunk bejelölt paramétereknek.

Fotók feltöltése

„Egy kép többet mond ezer szónál” – ez a mondás az internetes társkeresésnél fokozottan igaz. A Randivonal statisztikái szerint százszor többen írnak levelet a fényképes felhasználóknak, és adatlapjukat ezerszer (!) gyakrabban nézik meg, mint azokét, akiknek nincs fent fotójuk. Sőt, a párkeresők többsége eleve fényképes keresést állít be, így azok hiánya nagy hátrányba hozhat minket!

Mennyi fotót érdemes feltennünk? Egy darab még nem ad pontos képet rólunk, de négy-öt már elég ahhoz, hogy levelezőpartnerünkben kialakuljon a megfelelő benyomás rólunk. A túl sok fénykép viszont úgy hathat, mintha saját fotóalbumra törekednénk, annak pedig nem itt a helye. Szerencsés, ha van köztük egészalakos, és olyan felvétel is, amin jól látszik az arcunk. Érdemes jó minőségű fotót választanunk, mert egy életlen, távoli kép számítógépes átalakítása után már nem lehetünk biztosak abban, hogy kivehetőek maradnak a vonásaink.

Ha úgy érezzük, a meglévő fényképeink nem felelnek meg erre a célra, inkább szánjuk rá az időt, és menjünk el egy profi fotóshoz. Vagy megkérhetjük egy rokonunkat, barátunkat is, hogy kapjon minket lencsevégre, hátha ő természetesebb felvételt tud rólunk készíteni. Amikor feltöltjük a reglapunkra a fényképünket, ne csak az alapján válogassunk, hogy melyik a legelőnyösebb, hanem aszerint is, hogy melyik a leginkább valósághű. Az őszinteségünket ne csak verbális, de vizuális értelemben is őrizzük meg: ha életünk legszebb képe alapján mi sem ismernénk magunkra, inkább ne ezt, vagy legalábbis ne csak ezt tegyük fel az oldalunkra.

Hasonló okoknál fogva a fényképünk legyen minél frissebb, vagy ha esetleg néhány évvel ezelőtt készült is rólunk, ne legyen érezhető eltérés az akkori és mostani megjelenésünk között. Ebben az esetben érdemes odafigyelnünk arra, hogy lehetőleg ne legyen rajta feltüntetve az akkori dátum, mert kételyeket ébreszthet (még ha indokolatlanul is) a reglapunkra látogatókban. A napszemüveggel és a mindent elrejtő kalappal vagy kabáttal kapcsolatban pedig ne feledjük, hogy ezek látványa legtöbbekben nem azt az érzést kelti, hogy milyen titokzatosak vagyunk, hanem azt, hogy okkal próbálunk titkolni valamit.

Milyen témájú fotókat válasszunk? Ha gyermekeinkkel élünk (illetve van háziállatunk), minden bizonnyal a velük készült képekre is kíváncsi lesz az, aki irántunk érdeklődik, ám ezekből elég egy-két darab. Többségében inkább olyanokat érdemes feltöltenünk, amelyek minket önálló, független emberként mutatnak be. Az természetes, hogy egy kapcsolatban hosszabb távon egymás családját is fel kell vállalnunk, de az első alkalmak általában még inkább egymás férfi/női, nem pedig apai/anyai énjének megismeréséről szólnak, bármennyire is a személyiségünk része mindkettő. Arra is gondoljunk, hogy lehetőleg olyan fotókat válasszunk, amelyeken nincs mellettünk olyan fiú, illetve lány, aki a helyzetből és gesztusainkból akár a volt szerelmünknek is tűnhet. Még ha az illető csak a testvérünk is, a látvány rossz érzéseket kelthet az oldalunkra tévedőkben, a magyarázkodás pedig nem feltétlenül a legjobb kezdet egy kapcsolathoz. Ha mégis ragaszkodunk az adott fénykép feltöltéséhez (mert például nagyon jól eltalált felvétel rólunk), akkor érdemes élnünk a fejlett technika nyújtotta lehetőségekkel: ragadjuk ki a minket ábrázoló részletet, és csak azt tegyük fel a bemoldalunkra.

Beszédes lehet, ha ránk jellemző környezetben elkapott felvételeket választunk a reglapunkra. Ezeknek a feltöltése előtt azonban jó, ha végiggondoljuk, melyik milyen hatást kelthet másokban. Így a legemlékezetesebb bulinkon két vodka után, vagy a méregdrága kocsink mellett, esetleg egzotikus luxuskörnyezetben készült fotóink alapján egy ismeretlen messzemenő, és sokszor téves következtetéseket vonhat le. És nem pusztán a lazaságunkra, vagy utazási kedvünkre, de az értékrendünkre vonatkozóan is. Fürdőruhás fotóink feltöltése szintén meggondolandó. Egy csinos lány vagy egy kisportolt férfi esetében a látvány növeli ugyan a beérkező levelek számát, de azon belül minden bizonnyal nagyobb lesz a lazább kapcsolatot keresők aránya. Ha ezt jól tudjuk kezelni, akkor szerencsés a helyzetünk, ám ha mégsem, akkor arra gondoljunk, hogy aki komoly kapcsolatra vágyik, annak valószínűleg néhány ruhadarabbal többet viselve is fel tudjuk kelteni az érdeklődését, sőt.

Ha fotóinkon a háttér nem jut különösebb szerephez, akkor is érdemes odafigyelnünk arra, hogy az milyen hangulatot idéz – egy vidám virágos rét vagy egy békés tópart egészen más személyiséget sugall, mint például egy sivár szobabelső.  

Blog írása

Az oldalunkon lehetőségünk nyílhat internetes napló vezetésére. Ez egy jó lehetőség arra, hogy a többi társkereső alaposabban megismerhesse a mindennapjainkat, a gondolatainkat. Ezzel kapcsolatban azonban emlékezzünk arra, hogy mennyit töprengtünk azon, mit írjunk a bemutatkozásunkhoz. A blogunkat minden bizonnyal ugyanilyen figyelmesen fogják elolvasni az irántunk érdeklődők, ezért inkább csak akkor vezessünk naplót, ha kellő gondot tudunk fordítani a bejegyzések megfogalmazására. Ha nincs erre ennyi időnk és energiánk, inkább máshol éljük ki az írhatnékunkat. Ha viszont mégis úgy döntünk, hogy belefogunk a blogírásba, csak olyan élményeket osszunk meg másokkal az életünkből, amelyek nem rontják pártalálási esélyeinket. Így például lehetőleg ne számoljunk be itt a társkereső tapasztalatainkról. Más dolog tudni, hogy mindannyian a pártalálás reményében regisztráltunk, és így valószínűleg mindannyian többfelé keresgélünk, és megint más (bár nyilván tanulságos) dolog arról olvasni, hogy a nekünk szimpatikusnak tűnő „jelölt” hogyan, hányszor és kivel randizott vagy szakított eddig, és miként minősíti esetleg vetélytársainkat.  

Fizetős szolgáltatások kiválasztása

Az internetes társkereső lapok többségénél különböző előfizetések és pluszszolgáltatások közül választhatunk. Az „alapcsomag” általában korlátozott levelezési és keresési lehetőségeket kínál. Ha egyelőre csak körül szeretnénk nézni az adott honlapon, vagy várhatóan nem tudunk majd túl sok időt szánni a böngészésre, esetleg úgy tervezzük, hogy csak a nekünk érkező levelekre válaszolunk, de magunk nem keresgélünk, akkor megelégedhetünk a szűkített jogosultsági körrel is.

Ha azonban ennél aktívabban szeretnénk ismerkedni, legalább a regisztrálásunkat követő első egy-két hónapra érdemes minél szélesebb szolgáltatáscsomagot választanunk. Ezekkel már általában tetszőleges számú levelet küldhetünk, és egyéni beállítások alapján kereshetünk a regisztráltak között. Megkönnyíti a dolgunkat, ha nemcsak a másik alapadatai (pl. neme, kora) alapján szűrhetünk, hanem aszerint is, hogy ki mikor regisztrált, vagy hogy láttuk-e már a bemutatkozó oldalát. Továbbá többletköltség ellenében módunk lehet arra is, hogy fényképünket, reglapunkat kiemelten jelentessük meg a társkereső honlapon, illetve azok a keresés során a találati listák élén szerepeljenek. Ez biztos módszer a levelezésünk fellendítésére. Egyes társkereső lapoknál kérhetjük, hogy sms-ben is elérhetőek legyünk az érdeklődők számára – természetesen a telefonszámunkat ekkor csak a honlap üzemeltetői ismerik, ők továbbítják rá a nekünk szánt üzeneteket. Ezáltal akkor is eljut hozzánk a többiek mondanivalója, ha hosszabb ideig nem vagyunk internet közelében.
7/26