Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
26/26

11. Sikersztorik

11. fejezet

Zárásként álljon itt néhány örömteli, igaz történet azoktól, akik a Randivonal segítségével leltek egymásra.

Véletlen vagy sors?

Mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az elmúlt években vártam...

Sziasztok!

Én is, mint más, egyedül voltam, amikor regisztráltam magam az oldalon, és időközben sikerült is megtalálnom a párom, akivel már három hónapja együtt vagyunk!
Igazán boldog vagyok vele, és képzeljétek, azóta sem töröltem magam az oldalról, és három hónap után az "őket ajánljuk" üzenetben kapott ajánlásokban - láss csodát - pont őt dobta nekem a gépezet!
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg a sors vagy pedig a véletlen élet keze van a dologban...
Azt viszont tudom, hogy mellette igazán boldog vagyok, mert mindent megkaptam, amire az elmúlt években vártam - és remélem így is marad örökre!
Vannak még véletlenek ebben a megtört életben... vagy a sors?
Tiszta szívből kívánom, hogy mindenki találjon párjára és legyen boldog, mert minden embernek joga van a boldogsághoz!

Gyöngyi és szerelme, Misi

Libegővel a boldogságba


Csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy nem találhatjuk meg a boldogságot...

Sziasztok!

Mint sokan mások, én sem gondoltam volna soha korábban, hogy páromat az interneten fogom megtalálni! Nem azért, mert nem használtam rendszeresen a világhálót, csupán mint ismerkedési lehetőség volt idegen tőlem.
Magamtól biztos nem is regisztráltam volna egy társkereső oldalra sem, ha a barátnőm nem beszél rá, aki több mint egy éve így ismerte meg (már) a férjét.
A kezdeti bizonytalanságom és önbizalomhiányom (senki nem fog rám kattintani, senki nem fog írni, kinek fogok tetszeni) szerencsére hamar elszállt az első kedves levélnél. Bár nem lett folytatása, nagyon jól esett, hogy felfigyeltek rám.
Körülbelül három hónap múlva azonban bekopogott "ajtómon" az én Nagy Őm!
Tamással rögtön az elején éreztük, hogy valami több, valami szikra van köztünk, minden napom fénypontja az ő levele, majd telefonhívásai és sms-ei lettek.
Két hét után találkoztunk először. Mivel mindketten Pesten élünk, könnyű volt a helyszínt és az időpontot összeegyeztetni - egyik hétvégén elmentünk Libegőzni!
Gyerekkoromban voltam utoljára a Libegőn, leírhatatlan és felejthetetlen élményt nyújtott az első közös nap! Csak azt éreztem, Istenem, de jó lenne, ha együtt maradnánk még nagyon-nagyon sokáig!
Büszkén és boldogan mondhatom, hogy azóta már összeköltöztünk és tervezgetjük a közös jövőnket (eljegyzés, közös lakás, stb.).
Köszönöm a lehetőséget, és csak bíztatni tudok mindenkit, hiszen ha meg sem próbáljuk, úgy nem találhatjuk meg a boldogságot!

Szilvi és Tamás

Öt percnyire...


Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége...

Sziasztok!

Amikor tavalyelőtt ősszel felregisztráltam az oldalra, a legkevésbé gondoltam volna, hogy itt találom meg az Igazit.
Egyik barátnőmtől kaptam a tippet, hogy próbáljam ki ezt az oldalt. Sokadik csalódásom után nem nagyon kellett győzködnie.
Tulajdonképpen nem hittem a dologban. Az elején csak "ego-növelőnek" találtam az oldalt - sok szép levelet kaptam, amiben dicsértek, bókoltak, és ez jól esett. De pár levélváltáson és chaten kívül nem történt semmi egyéb.
Majd tavaly tavasszal kaptam egy levelet. Pont a szakdolgozatírás közepén voltam, így egy hét késéssel válaszoltam rá. Kicsit aggódtam is, hogy vagy szóvá teszi a késésemet, vagy rosszabb esetben nem is válaszol. Pedig az adatlapja alapján egy szimpatikus, jóképű fiú volt, akinek felkeltettem az érdeklődését.
Válaszolt. Nagyon megörültem! Megbeszéltünk egy randit. Miután felkínáltam a hely választását, és ő kijelölt egy klubbot, mondván 3 percre lakik tőle, kiderült, hogy én attól a helytől 2 percnyire. Szóval hónapokon keresztül 5 percre laktunk egymástól, de mégis az interneten találkoztunk!
Sokat beszélgettünk aznap este, nagyon megfogott a stílusa, a lelke, az egész személyisége. Kiderült, nagyon sokban hasonlítunk egymásra. Születésnapunk 2 nap különbséggel van (és 4 év), és bár nem hiszek a karmában, az mégsem véletlen, hogy mindketten bikák vagyunk.
Szóval úgy éreztem az első randi után, hogy megtaláltam a lelki társam! Akkor este csókkal köszöntünk el. Két nappal később, a következő találkozáson egy szál rózsával várt.
Az egész nyarat együtt töltöttük. Most együtt élünk, már élettársként, és a közös jövőnket tervezzük, ház család, gyerekek.
Nagyon boldogok vagyunk! Köszönöm Nektek, hogy rátalálhattam életem és lelkem párjára!
Minden kedves társkeresőnek pedig sok boldogságot kívánok, mindenkinek van egy másik fele, aki vár rá... lehet csak 5 percnyire!

Veronika és Csaba
26/26