Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
18/26

8. Kapcsolatunk további alakulása

8. fejezet

Szerencsés esetben az első randit újabbak követik. Előfordulhat azonban, hogy az idő múlásával mégsem tűnik úgy számunkra, hogy kezdene elmélyülni kapcsolatunk. Ha ismerősünk hosszabb idő után sem adja apró jeleit annak, hogy igazán tetszünk neki – jóllehet láthatóan szívesen tölti velünk az idejét –, akkor ezt már többnyire nem írhatjuk a félénkség vagy a megfontoltság számlájára. Sokszor az lehet inkább a háttérben, hogy vagy tényleg nem vonzzuk igazán nőként/férfiként, hanem „csak” emberként, vagy pedig az, hogy másokkal is randizik, és még nem döntötte el, hogy ki is a legszimpatikusabb neki. Azonban egy idő után egyik sem túl kecsegtető kilátás számunkra. Ilyenkor érdemes óvatosan rákérdeznünk arra, hogy valójában mit is vár az ismeretségtől, vagy felvethetjük: úgy érezzük, hiányzik valami a kapcsolatunkból, és megérdeklődjük: számára mit jelentene, ha esetleg nem találkoznánk többet. Ha erre a kérdésre puszta beleegyezést–belenyugvást kapunk válaszként, akkor valószínűleg előbb-utóbb úgyis elváltak volna az útjaink. (Így legalább azelőtt tisztáztuk a dolgot, mielőtt túlságosan beleéltük volna magunkat a közös jövőbe.) Ha viszont ismerősünk sajnálkozásának ad hangot, és úgy tűnik, érzékenyen érinti a „majdnem-szakítás”, akkor még mindig adhatunk egy újabb esélyt neki, hátha ezt követően már jobban érezteti velünk a lelkesedését.

A „próba-nem” kockázatos játék ugyan, de alkalmat nyújt arra, hogy jobban megismerjük partnerünk szándékait, és emellett valódi tulajdonságait is. Mert míg egyesek intelligensen reagálják le az elutasítást, addig mások a kudarc hatására akár teljesen levetkőzik korábbi kedvességüket, és felszínre tör igazi, sértődött énjük.

Néhány találkozó után bármilyen okból is, de megtörténhet, hogy úgy határozunk, nem szeretnénk folytatni az ismerkedést partnerünkkel. De mégis, hogyan mondjuk meg neki, hogy nem szeretnénk több randit? Ha ő vonzódik hozzánk, valószínűleg így se, úgy se fog örülni a döntésünknek, de legalább próbáljunk meg őszintén és tapintatosan viselkedni vele. A legegyenesebb megoldás az, ha élőben mondjuk el, ilyenkor viszont van, aki nagyon hevesen reagál az elutasításra, van, aki pedig nem tudja titkolni a csalódottságát. Ez nemcsak nekünk kellemetlen helyzet, sokszor a másik maga is jobban szeretné, ha nem kellene szemtől szemben fogadnia a hírt. Ha nem érzünk elég bátorságot magunkban ehhez a módszerhez, ragadhatunk klaviatúrát vagy telefont is helyette, de sose tűnjünk el minden jelzés nélkül. Ha egy több randevút megért kapcsolatnál azt mondjuk a másiknak, hogy: „Majd hívlak”, ez már konkrét ígéretet jelent. Ha ez esetben mégsem keressük, az nagyon bántó lehet. Ennél már csak az a kegyetlenebb megoldás, ha nem vesszük fel a telefont, amikor hív, és nem válaszolunk az sms-eire, e-mailjeire – főképp, ha közben a másik esetleg úgy érezte, minden a legjobban alakult köztünk. Éppen ezért ha mi már döntöttünk, mielőbb tudassuk ezt a másikkal, ne hagyjuk bizonytalanságban. A többség általában hamarabb túlteszi magát egy finoman megfogalmazott, időben megtörtént visszautasításon, mint a napokig, esetleg hetekig tartó hiábavaló várakozáson.

Az ideális eset természetesen az, ha mindkét fél úgy érzi, a dolgok a legszebben haladnak a maguk útján. Ám sokan épp akkor kezdenek aggódni, amikor egyre közelebb kerülnek a másikhoz. Egyre többet motoszkál ugyanis a fejükben a kérdés, hogy az illető tetszik is, rendes is, de vajon ő lesz-e az igazi? Nem jöhet-e esetleg valaki a sok százezer társkereső közül, akiből még jobb társ válhatna? Ilyenkor gondoljunk csak arra, hogy meddig vártunk egy olyan férfira vagy nőre, amilyennek a másikat sejtjük, akivel kölcsönösen úgy érezzük, hogy összeillők vagyunk. És ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy a többi, most még ígéretesnek tűnő jelölt is valószínűleg veszítene a varázsából, ha jobban megismernénk. Hány békát szeretnénk még megcsókolni azért, hogy hátha a mostaninál még szebb királyfi lesz belőle? Inkább az előttünk álló herceget próbáljuk először megismerni, mert az ideálok ritkán szoktak testet ölteni. Arról nem beszélve, hogy ha mégis megjelenne előttünk a SZUPERFÉRFI vagy SZUPERNŐ, csupa nagybetűvel, akkor lehet, hogy az őrületbe, vagy az unalomba kergetne minket a tökéletességével, hiszen a szerelmünket az erényei mellett épp a hibái teszik még vonzóbbá és kedvesen esendővé a szemünkben.

Ha idővel úgy érezzük, hogy egy darabig biztosan csak a jelenlegi partnerünkre szeretnénk koncentrálni, akkor érdemes megfontolnunk, hogy – ha van rá az adott honlapon lehetőség –, szüneteltessük a tagságunkat, vagy pedig leiratkozzunk a társkereső oldalról. Az előbbi esetben a többi regisztrált nem láthatja az adatlapunkat, nem írhat nekünk levelet; számukra olyan, mintha nem is lennénk tagok. Ha viszont később mégis visszatérnénk a társkeresők táborába, nem kell újra a bejelentkezéssel bajlódnunk, és nem vész kárba az érvényes előfizetésünk sem. A leiratkozásnak viszont megvan az az előnye, hogy ha mégsem válnak valóra a reményeink, akkor újra feliratkozva friss regisztráltként kerülünk a honlapra, és így a találati listák élén szerepelhetünk. Ezáltal egyrészt ismét sokkal többen figyelnek fel ránk, másrészt pedig a tagságunk kezdődátumát látva nem jut majd az az eszükbe, hogy „Na, ő vajon miért nem talált párra ilyen sokáig?”. Akármelyik megoldást is választjuk, ez a lépés egy jelzés a partnerünk felé, hogy bízunk a kapcsolatunk jövőjében.

Ha sok randevún vagyunk már túl, és mégsem sikerült megtalálnunk a párunkat, akkor egy idő után hajlamosak lehetünk az internetes társkeresés intézményét és a regisztráltak közösségét hibáztatni azért, mert sorozatrandizóvá kezdünk válni. (Ennyi erővel persze okolhatnánk bármit – például az utcát, a munkahelyünket, vagy akár a mozikat is, mert ott sem leltünk ezalatt az idő alatt nekünk való társra.) Ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi lehet a mi szerepünk abban, hogy nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk. Ha kevés hozzánk illő levelet kapunk, akkor megpróbálhatjuk kicsit átalakítani a bemoldalunkat, és előfizethetünk különböző VIP-szolgáltatásokra, hogy fellendítsük a virtuális postafiókunk forgalmát.

Lehet azonban, hogy más okok (is) állnak a háttérben. Talán magunkhoz képest túl magasra tettük a mércét leendő partnerünknek? Vagy esetleg csak hisszük, hogy szeretnénk már elköteleződni, de valójában nincs meg bennünk az elhatározás egy társkapcsolatra? Esetleg nem tudunk elég időt, energiát fordítani az alaposabb keresgélésre? Vagy belefáradtunk az ismerkedésbe, és ezt láthatják rajtunk mások? Ha valamelyik felvetés találónak tűnik, akkor talán nem ez a legmegfelelőbb időpont nekünk az ismerkedésre. Érdemes lehet egy kis pihenőt tartanunk, és a potenciális párunk helyett egy darabig inkább saját magunkkal foglalkoznunk. Ha pedig jobban ráérünk, eloszlottak az aggodalmaink, letisztultak a gondolataink, és esetleg átértékeltük igényeinket, újult energiával, kedvvel és hittel térhetünk vissza, bízva abban, hogy hamarosan ismét töröltethetjük magunkat a rendszerből – ám ezúttal véglegesen.
18/26