Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
17/26

7.2 A nagy találkozás

7. fejezet

Az első randi egyeztetése:
A randit legegyszerűbb telefonon (vagy internetes telefonprogramon, pl. Skype-on) megbeszélni – nemcsak azért, mert így tudunk a legkönnyebben egyeztetni, hanem azért is, mert egymás hangját hallva máris kicsit személyesebbé válik a kapcsolatunk, és kialakulhat bennünk egy előzetes benyomás arról, hogy a másik hogyan viselkedik spontán helyzetekben. Ezenkívül a hangja alapján következtethetünk levelezőpartnerünk korára és a stílusára is – így újabb bizonyságot nyerhetünk arról, hogy valóban az-e, akinek mondja magát.

Helyszínválasztás:
Amikor azon gondolkozunk, hogy hol kerüljön sor az első találkozásra, tartsuk szem előtt, hogy bármilyen kedvesnek is tűnt partnerünk a levelezés alatt, valójában még nem ismerjük egymást. Ezért elhagyatott környékre semmiképpen se tervezzük a randevút! Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy mivel még sosem láttuk egymást élőben, nem biztos, hogy ezer közül is felismerjük majd a másikat. Ezért lehetőleg ne válasszunk túlságosan forgalmas vagy zsúfolt helyet sem. Ugyanakkor fontos, hogy legyen mindkettőnk számára egyértelmű és könnyen beazonosítható. (Kézenfekvő megoldásnak tűnhet ugyan egy közeli üzletközpont egyik kijáratánál találkozni, de ha nem ismerjük a terepet mind a ketten úgy, mint a tenyerünket, előfordulhat, hogy aznap a randi helyett végül csak a nagybevásárlást tudjuk lebonyolítani.)

Ha egészen biztosra akarunk menni, megegyezhetünk abban is, hogy melyikünk mit visel majd az első randin – ennek ráadásul megvan az az előnye is, hogy nem öltözzük majd alul, vagy túl egymást. Más kérdés, hogy főleg a nőknél a ruhaválasztás gyakran az utolsó percben dől el. Ha a megküldött fényképeinkhez képest időközben nagyobb változás állt be a külsőnkben (például a hosszú barna hajunk helyett hirtelen ötlettől vezérelve platinaszőke bubifrizurát csináltattunk, vagy a szemüvegünk helyett kontaktlencsét viselünk), ezt is érdemes megemlítenünk. Ha ezek után a mobiltelefonunkat sem felejtjük otthon (vagy kikapcsolva), akkor igazán mindent megtettünk azért, hogy ne sétálhassunk el egymás mellett a nagy napon.

Programválasztás:
Az első randira olyan programot érdemes kigondolnunk, amelynek során nyugodtan tudunk beszélgetni, és szabadon eldönthetjük azt is, hogy mikor vessünk véget az együttlétnek. Ha némán végigülünk együtt egy színház- vagy mozielőadást, lehet, hogy jól szórakozunk, de nem sokat tudunk meg egymásról. Ráadásul ha mégsem vagyunk szimpatikusak egymásnak, akkor is kénytelenek vagyunk az egész estét vagy délutánt egymással tölteni. Ez utóbbi szempontból a közös vacsora sem a legszerencsésebb ötlet: itt ugyan beszélgethetünk, de a desszert előtt biztosan nem szabadulhatunk partnerünk mellől.

Biztonságosabb választás lehet például beülni egy teázóba, esetleg egy kellemes sétára indulni. Biliárdozás vagy darts közben is kellemesen telhet az idő az ismerkedéssel, csak arra vigyázzunk, hogy van, aki nagyon rosszul viseli, ha csúfosan kikap a játékban… De ellátogathatunk akár egy múzeumba is, ha mindkettőnket valóban érdekelnek a látnivalói. Ott legalább biztosan lesz egy kiinduló beszédtémánk, ha pedig mégis csend állna be köztünk, azt nyugodtan a lélegzetelállító kiállítási darabok számlájára írhatjuk.

Ha az első alkalommal mindenképpen táncos programra vágyunk, akkor is olyan helyszín mellett célszerű döntenünk, ami nem csak a táncról szól – például választhatunk egy olyan, halk zenét játszó vendéglátóhelyet, ahol ha van kedvünk, lejthetünk egyet-kettőt közösen, de halljuk közben egymás szavát. Így legalább akkor is le tudjuk kellemesen foglalni magunkat, ha a parketten mégsem illünk össze. A társkereső honlap által meghirdetett táncestek viszont nem biztos, hogy a legideálisabbak az első randevúhoz! Ha valakivel az ismeretségünk kezdeti szakaszában járunk, és éppen azt fontolgatjuk, hogy jó lenne elmenni az adott társkereső honlap által szervezett buliba, akkor felvethetjük levelezőpartnerünknek, hogy volna-e kedve ott összefutni velünk. Ennek előnye, hogy ha nem vagyunk szimpatikusak élőben egymásnak, akkor egy kis közös beszélgetés, és a helyzet tisztázása után mindketten körülnézhetünk még a többi jelenlévő társkereső között, és nem veszett kárba az esténk. Kétséges azonban, hogy partnerünk meg tudja-e állni (esetleg hagyják-e), hogy csak velünk foglalkozzon, amíg ki nem derül, hogy vonzódunk-e egymáshoz. És az is kérdéses, hogy amennyiben mégsem tetszünk egymásnak, nem érezzük-e majd kellemetlennek, hogy az este hátralévő részében egymás szeme láttára ismerkedünk másokkal.

Öltözködés:
Végre eljött a randevú napja! Ám ezzel együtt a szokásos dilemma is: mit vegyünk fel? Lehetőleg úgy öltözzünk fel, hogy stílusunk emlékeztessen a levelezőpartnerünknek küldött fotóinkra, hiszen azok alapján tetszettünk meg neki. Egy romantikus nyári ruhás fénykép után lehet, hogy sokkolóan hatna rá a bőrszerkónk a hozzá passzoló szegecselt nyakörvvel. Az magától értetődőnek tűnik, hogy előnyös, hozzánk illő ruhát érdemes választanunk, de arra is ügyeljünk, hogy kényelmes legyen, hiszen abban fesztelenebbül viselkedhetünk. Ha nem tudjuk előre, mi lesz a programunk, akkor ez különösen fontos lehet: gondoljunk arra, milyen érzés lenne tűsarkúban órákon át róni az utcákat, vagy férfiak esetében élére vasalt öltönyben feszengeni a dartsmeccs közben. Inkább maradjunk az arany középútnál, de a kötelező ápoltságból – lazaság ide vagy oda – természetesen ne engedjünk.  

Előzetes illemtippek:
A randevúra illik pontosan érkezni, ennek ellenére előfordulhat, hogy közbejön valami, ami miatt nem érünk oda időben. Ha késünk, mindenképp jelezzük ezt a másiknak telefonon, lehetőleg még a megbeszélt időpont előtt, hogy ne bosszankodjon, esetleg aggódjon értünk. A férfiakra ez fokozottan érvényes, de a nőknek sem illik néhány percnél tovább szó nélkül megvárakoztatniuk partnerüket.  Ha megindokoljuk, miért csúszunk (persze nem azzal, hogy még végig szerettem volna nézni a meccs végi tizenegyeseket, vagy az aktuális szappanopera utolsó öt percét), akkor minden bizonnyal jól fogadja partnerünk a helyzetet. Tíz-tizenöt percen túli késésnél – ha nem értesítettük róla a másikat – semmi kivetnivalót nem találhatunk abban, ha ő már nem vár ránk a megbeszélt helyen. Akár azt is hihette, hogy eljöttünk a randira a megbeszélt időben, távolról megnéztük őt magunknak, és aztán úgy döntöttünk, nem megyünk oda hozzá. (Ez a legdurvább sértés, amit elkövethet valaki a partnerével szemben – feltéve, hogy az korábban valóban a saját fotóját küldte el neki.) Ezzel együtt, ha a kapott fényképhez képest egyértelműen más vár ránk a megbeszélt helyen, akkor is megszólíthatjuk az illetőt, és ártatlan arccal megkérdezhetjük tőle, hogy nem látott-e itt egy ilyen-és-ilyen embert, majd egész nyugodtan – persze udvariasan – megmondhatjuk neki, hogy a fotó alapján egyáltalán nem rá számítottunk.
 
Akad, aki szerint az első randevú elmaradhatatlan kelléke a virág, ám az interneten ismerkedők ritkán szoktak ilyesfajta meglepetéssel szolgálni partnerüknek az első alkalommal. Talán azért, mert ez egyfajta próbatalálkozás, amikor – szemben a „hagyományos” első randikkal – még nem tudjuk, hogy külsőleg is vonzódunk-e egymáshoz. Emellett ha egy fiú sokakkal ismerkedik egy időszakban, akkor a szinte biztosra vehető  üdítő-, vagy sütiköltségek mellett nem biztos, hogy erre az egyébként nem elvárható gesztusra is rá tud szánni további összegeket. Ráadásul van olyan lány, aki nem is szeret egy szinte idegennel úgy sétálgatni az utcán, hogy a kezében lévő rózsaszál egyértelműen hirdeti: „itt bizony randevú zajlik”. Persze mindez nem jelenti azt, hogy ha valakinek nagyon megtetszik a levelezőpartnere, ne lephetné meg egy szál virággal. Ez a figyelmesség a legtöbb lánynak nagyon is jólesik, azzal együtt, hogy ennek elmaradása sem egyenlő a törődés hiányával.

A beszélgetés:
Elérkezett a nagy pillanat, megpillantottuk egymást, köszönünk, és… és nem tudjuk hirtelen, mit is kezdjünk magunkkal. Ha izgulunk, gondoljunk arra, hogy valószínűleg a másik is kicsit zavarban van, és készüljünk fel előre arra, hogy mivel törhetnénk meg a bemutatkozás utáni feszengő csendet. Megkérdezhetjük például partnerünktől, hogy könnyen sikerült-e odatalálnia, vagy milyen napja volt addig, és rátérhetünk a tervezett programra is. Ha még nem fixáltuk le, hogy hová menjünk, mit csináljunk, jó, ha erre vonatkozó konkrét javaslatokkal érkezünk a randira, különben esetleg tanácstalanul toporoghatunk.

Ettől a kis rákészüléstől magabiztosabbnak is érezhetjük magunkat, vagy legalábbis annak tűnhetünk. Ám ha nyilvánvalóan nagyon izgulunk, akkor a legjobb, ha ezt egy mosoly kíséretében őszintén megmondjuk a másiknak. Ez máris oldja a feszültséget, és legközelebb, ha esetleg magunkra borítjuk a kávét vagy megbotlunk a saját lábunkban, legfeljebb egy megértő, cinkos pillantással fogjuk mindketten nyugtázni, hogy milyen emlékezetesre sikerült az első randevú.

Míg a randi első pár másodpercében biztosan a kémiáé a főszerep, és akaratlanul is azt mérjük fel, hogy fizikailag vonzódunk-e egymáshoz, addig az ezt követő percek és órák arról szólnak, hogy tájékozódjunk a másik természetéről, jelleméről, gondolkodásmódjáról és életviteléről. A „hagyományos” ismerkedéssel összehasonlítva a netes randikon folytatott beszélgetéseink sokszor lényegre törőbbek, mivel minél hamarabb minél többet szeretnénk megtudni a másikról, valamint nyíltabban merünk mesélni és kérdezni a párválasztással összefüggő témákról. Ha indokoltnak tartjuk, szóba hozhatjuk az új ismerősünk előző kapcsolatát is (természetesen csak tapintatosan és csak olyan vonatkozásban, ami a mi szempontunkból valóban fontos lehet). Azonban tiszteletben kell tartanunk azt, ha a másik mégis kerülni szeretné a témát.

A randi hossza:
Talán kevésnek tűnik, de az első randevúra többnyire elég, ha legfeljebb másfél-két órát szánunk. Ha előre leegyeztetjük partnerünkkel, hogy ennyi ideig érünk rá, akkor nyugodt szívvel elbúcsúzhatunk tőle viszonylag hamar, ha esetleg mégsem vagyunk egy hullámhosszon. Ha viszont úgy érezzük, hogy minden csodálatosan alakul, és legszívesebben az egész napot együtt töltenénk, akkor közös elhatározással még mindig meghosszabbíthatjuk a randit. Vagy: tarthatjuk magunkat a megbeszélt időtartamhoz, és akkor annál jobban fogjuk várni a következő alkalmat, hogy ismét találkozhassunk. Hogy ez az érzés kölcsönös volt-e, úgyis abból fog egyértelműen kiderülni, hogy lefixálunk-e egy újabb randevút.

A számla rendezése:
Ha az első randi nemcsak egy sétából áll, hanem be is ülünk valahová fogyasztani, felmerül a kérdés, hogy ki fizessen. Ezt a gesztust többnyire a férfitól várják, a nőnek viszont nem tanácsos visszaélnie ezzel: illik nagyságrendben igazodnia a másik fogyasztásához, és tapintatosan közbe is lépnie, ha úgy érzi, partnere csak az imponálás kedvéért verné nagy kiadásokba magát. Beszélgetés közben nyugodtan elüldögélhetünk egy üdítő vagy egy fagyi mellett, hiszen a randi úgyis egymásról, és nem az evés-ivásról szól. Különösen kíméljük a másik pénztárcáját akkor, ha már első látásra tudjuk: többet nem szeretnénk vele találkozni!

Az is egy lehetőség, hogy megosztjuk a számlát – főképp ha mindkettőnknek egy drágább közös programhoz van kedve. Sok férfinak kellemetlen, ha hölgypartnere ragaszkodik ehhez a megoldáshoz, sőt azt gondolja róla, hogy vagy ősfeminista, vagy biztosan nem szeretne több randevút. Ilyenkor szerencsésebb, ha nem erőltetjük tovább a számla megosztását, legfeljebb megjegyezhetjük, hogy a legközelebbi találkozáskor mi szeretnénk meghívni őt – feltéve, hogy valóban szívesen látnánk újra.

Mindenesetre az aranyszabály, hogy bárhogy is végződjön a randevú, egy nőnél is mindig legyen elég pénz arra, hogy legalább a saját részét rendezni tudja – így semmiképp sem kerülhet kínos, esetleg kiszolgáltatott helyzetbe.

A randevú vége – Hogyan tovább?

Ha mindketten folytatnánk az ismerkedést…
És eljött a búcsúzás ideje... Míg a randi végét általában a nők szokták jelezni, többnyire az ellenkező nem képviselőinek jut a feladat, hogy a következő találkozást kezdeményezzék. Ha az első találkozó után a férfi megkérdezi, hogy hazakísérhet vagy hazavihet-e minket kocsival, ez nem feltétlenül jelent többet puszta udvariassági gesztusnál, bár általában valóban azt jelzi, hogy partnerünk érdeklődik irántunk. Ám még ha kölcsönösen vonzódunk egymáshoz, akkor sem feltétlenül célszerű élnünk az ajánlatával. Egyetlen találkozás után még természetes az óvatosság, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy kinek adjuk meg a címünket, vagy kit engedünk be esetleg a lakásunkba. (Az elutasításból minden bizonnyal partnerünk sem von le messzemenő következtetéseket. Ha mégis elfogadjuk a figyelmességét, lehetséges, hogy értékelni fogja bizalmunkat – ám az is előfordulhat, hogy félreérti, és „túlságosan is” biztatásnak veszi.) 

Ha új ismerősünk konkrét javaslatot tesz egy újabb randevúra, akkor tényleg biztosak lehetünk abban, hogy szimpatikusak vagyunk neki. Amennyiben ez az érzés kölcsönös, a legegyszerűbb azonnal megbeszélnünk vele a következő programot. Ha nem tudunk előre pontos helyet vagy időpontot megadni, érdemes legalább azt lefixálnunk, hogy mikor egyeztetünk telefonon, mert ha csak azt mondjuk neki, hogy „Jó, majd kitaláljuk, mi legyen”, akkor a másik esetleg úgy érezheti, még nem tudjuk biztosan, hogy szeretnénk-e folytatni vele az ismerkedést, vagy csak kellemetlennek tartjuk nyíltan visszautasítani őt. Ezért könnyen lehet, hogy reményeink ellenére nem fog minket újra keresni.

Sokan ezt olvasva biztosan arra gondolnak, hogy „igenis a férfi küzdjön a nőért”, és hogy „azzal a férfival, akit egy kis kihívás ilyen könnyen eltántorít, azzal jobb nem is foglalkozni”. Ez a hozzáállás azonban lehet, hogy visszafelé sül el az internetes ismerkedésnél. Bár itt is többnyire a hagyományos női–férfi szerepek élnek, érdemes a szokottnál több apró, biztató jelet küldenünk a nekünk szimpatikus férfi felé, mert ha egyszerre többekkel levelezik és találkozik, lehet, hogy a kapcsolatunk további alakulása szempontjából ez a kis momentum lesz a döntő. Ez természetesen fordítva is igaz, ha a férfi nem szeretné, hogy más hódítsa meg időközben a szíve hölgyét, célravezetőbb lehet, ha igyekszik kiszemeltjét folyamatosan biztosítani az érdeklődéséről.

Ha ő nem szeretne folytatást…
Ha a férfi búcsúzáskor csak annyit mond: „Majd hívlak”, nem tudhatjuk, vajon komolyan gondolja-e. Ezért erre elegendő válasz az is, hogy „Jó, rendben”. Ha később valóban keres minket, ráérünk akkor tudatni vele, hogy mi is szeretnénk-e újra találkozni vele, vagy sem.

Ha pedig partnerünk egyenesen megmondja a randevú végén, hogy szerinte ebből nem lesz szerelem, akkor köszönjük meg az őszinteségét, és fogadjuk nyugodtan a dolgok alakulását. Legyen annyi önérzetünk, hogy nem sértődünk meg (legalábbis nem látható módon), még akkor se, ha mi esetleg örültünk volna egy újabb találkozásnak. Ha szemrehányásokat teszünk, vagy sikerül „kierőszakolnunk” egy újabb randevút, abból nem sok jó tud kisülni! Ne fussunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, inkább gondoljunk arra, hogy ez most nem jött össze, de még rengeteg lehetőségünk lesz az ismerkedésre.

Ha pedig annak ellenére, hogy nem vonzódunk egymáshoz nőként–férfiként, a kölcsönös szimpátia mégis érezhetően megvan köztünk, még az is előfordulhat, hogy ebből a találkozásból később egy szép barátság alakulhat ki. 

Ha mi nem szeretnénk újra találkozni vele…
Sokféle oka lehet annak, ha úgy érezzük a randevú végére, hogy partnerünkben nem találtuk meg az igazit. Van, akivel valóban nem illünk egymáshoz, de lehet, hogy a csalódásunk csak azzal magyarázható, hogy már túl sokat ábrándoztunk a másikról. Vagy például, hogy ő olyan típus, akinek nem elég egyetlen randi ahhoz, hogy felengedjen, és önmagát adja. Ezért aztán ha a nagy, azonnali, villámcsapásszerű érzés hiányán kívül nem látunk más, egyértelműen kizáró okot az ismerkedés folytatására, akkor esetleg érdemes még egy esélyt adnunk kettőnknek. Ha a második randin sem érezzük, hogy vonzana minket valami egymáshoz, akkor még mindig ráérünk úgy dönteni, hogy ne találkozzunk többet.

Ha viszont már az első alkalommal felfedeztünk valami olyat a másikban, ami hosszabb távon biztosan zavarna minket, akkor jobb, ha megmondjuk: nem szeretnénk folytatni az ismerkedést. Az indoklással, mint mindig, most is óvatosan bánjunk, ám ha a döntésünk oka az, hogy homlokegyenest másnak mutatta a személyiségét a leveleiben, akkor nyugodtan elárulhatjuk neki, miért okozott csalódást a találkozás. Ha szándékosan vezetett félre minket, akkor az a legkevesebb, hogy ezt nem hagyjuk szó nélkül. Ha pedig akaratlanul tette, akkor megjegyzésünkkel hozzásegíthetjük ahhoz, hogy a következő társkeresőknek reálisabb képet tudjon adni magáról, és ezáltal kevesebb csalódásnak tegye ki nemcsak levelezőpartnereit, de önmagát is.
17/26