Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
16/26

7.1 Az első randi előkészítése

7. fejezet

Mikor kerüljön rá sor?
Ha már rábukkantunk a társkereső honlapon egy szimpatikus fiúra vagy lányra, és úgy tűnik, hogy az érdeklődésünk kölcsönös, akkor egyre erősödik bennünk a kíván(csi)ság, hogy mihamarabb személyesen is láthassuk egymást. Alig várjuk, hogy megtudhassuk, megvan-e köztünk az a bizonyos szikra, amitől lángra lobbanhatunk egymás iránt. Ennek ellenére – hacsak nem vagyunk nagyon kalandvágyók – érdemes még várnunk egy kicsit a randevúval. Biztonságosabb, ha nem találkozunk teljesen ismeretlenekkel, akiknek gyakorlatilag csak az adatlapját láttuk. Ha kivárunk néhány levélváltást, azalatt nemcsak az egymás iránti bizalmunkat tudjuk megalapozni, de az is biztosan kiderül, hogy van-e annyi közös témánk, hogy el tudjunk tölteni egy-két órát kellemesen együtt akkor is, ha esetleg mégsem mi vagyunk egymás számára az igazi. Így elkerülhetünk néhány kínosan szótlan randevút, és egyúttal időt is megtakaríthatunk.

Ha viszont túl sokáig halogatjuk a személyes találkozást, annak is megvannak a maga buktatói. Persze adódhatnak olyan esetek, amikor kénytelenek vagyunk hónapokig is levelezni a választottunkkal, mielőtt élőben láthatnánk egymást (például ha túl távol lakunk egymástól, esetleg egy tartós betegség ágyhoz köti valamelyikünket). Ám ha nem muszáj, ne várjunk ennyit az első randevúval. Egy biztató, hosszas levelezés során ugyanis egyre többet tudunk meg egymásról, és egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz. Hogy ez inkább előnynek hangzik? Addig az is, amíg nem képzelünk bele többet a kapcsolatunkba, mint amennyi indokolt lenne. A kiszínezett álmok után azonban a várva várt találkozás még akkor is csalódást okozhat nekünk, ha egyébként kellemes a személyes benyomásunk a másikról. Vagy, ami még rosszabb, látatlanban olyannyira beleszerelmesedünk az általunk elképzelt személybe, hogy az első randik során partnerünknek csak azokat a tulajdonságait vagyunk hajlandók észrevenni, amelyek beleillenek az általunk kialakított képbe. Ebben az esetben tovább folyik az önámítás, és hosszabb ideig tart, amíg megismerjük az illető valódi énjét. Így lehetséges, hogy végül jóval nagyobb csalódással kell majd megküzdenünk, mintha már az elején odafigyeltünk volna az intő jelekre. És a tetejébe ezért csak magunkat okolhatjuk!

Ki kezdeményezze a randevút?
Hogy ki javasolja az első találkozást, arra természetesen nincs recept, de ha nő létünkre mi szólítottuk meg először a másikat, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben is nekünk kellene irányítani a kapcsolat alakulását. Az az első lépés még csak azt szolgálta, hogy a kiszemelt férfi rátaláljon a reglapunkra, észrevegyen bennünket a tömegben. (Ez olyan, mintha az utcán rámosolyognánk.) Ezután azonban, az ismerkedés további részében, visszatérhetünk a hagyományos férfi–női szerepekhez, így nyugodtan rábízhatjuk a kezdeményezést – beleértve azt is, hogy ő javasolja az első randevút, és ő adja meg először a telefonszámát. A férfiak ezt általában örömmel teszik, még ha sokukat az ellenkezője sem hozna zavarba. Mi viszont biztosabbak lehetünk a vonzalmában, ha ő maga ajánlja fel, hogy találkozzunk, és nem kell azon töprengenünk, vajon nem csak kíváncsisággal vegyes udvariasságból fogadta-e el az invitálásunkat. 
16/26