Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
13/26

5.3 Intő jelek a levelezésben, a másik szándékainak kiismerése

5. fejezet

A legtöbb társkereső három dolgot szeretne leginkább tudni arról, akivel éppen levelezik: azt, hogy az illető az-e, akinek mondja magát, valóban párt keres-e, és hogy viszonozza-e az ő érdeklődését. A net is alkalmas az ilyesfajta megérzésekre, de mivel a mindennapi életben többnyire nem írásban kommunikálunk egymással, itt a megszokottól eltérő apróságokra és intő jelekre is érdemes figyelnünk. Íme, egy kis ízelítő a legfontosabbakból:

-    Legyünk óvatosak, ha a levelezőpartnerünk túlságosan is igyekszik megőrizni az inkognitóját, ha a keresztnevét sem árulja el, vagy természetesnek tűnő (pl. munkájával, családjával kapcsolatos) témákról nem mesél önként, esetleg (látszólag ok nélkül) kitér az erre vonatkozó kérdéseink elől. Akkor is gyanút foghatunk, ha próbálja elkerülni a fényképküldést, vagy pedig olyan fotót mutat nekünk, amin ő nem kivehető. Aki komolyan gondolja az ismerkedést, nem tart attól, hogy megmutassa magát, hiszen azzal számol, hogy nemsokára úgyis sor kerül a személyes találkozásra.

-    Szintén kételyeket ébreszthet bennünk, ha valakinek a reglapján túl profi, beállított fotókat látunk, vagy a képen lévő arc ismerősnek tűnik. Ilyenkor próbáljunk meg utánanézni, hogy esetleg nem egy színész vagy egy modell képével szeretnének-e elbűvölni minket.

-    Ha valaki az első leveleiben az anyagi viszonyaink iránt érdeklődik, még ha burkoltan is, az szintén intő jel lehet. Az ilyen kérdéseket vagy hagyjuk figyelmen kívül, vagy csak általános válaszokat adjunk rájuk. A továbbiakban pedig tartsuk nagyon nyitva a szemünket, hogy észrevegyük, volt-e a kérdésekben mögöttes szándék.

-    Az is felkeltheti gyanúnkat, ha valaki a levelei alapján mindenről ugyanúgy gondolkodik, mint mi. Ha valóban ennyire hozzánk hasonlónak tűnik, akkor előfordulhat, hogy személyében megtaláltuk az igazán hozzánk illő párt, de könnyen elképzelhető az is, hogy szeretne mindenben megfelelni nekünk, s eközben óhatatlanul „lefedi” saját énjét.

Ezzel szemben bizalomra adhat okot az, ha levelezőpartnerünk olyan dolgokat is elárul magáról, amik nem feltétlenül a legjobb színben tüntetik fel. Ha időnként a „saját érdekei ellen” cselekszik, az azt is sugallhatja, hogy őszintén viselkedik velünk szemben.

-    Ha levelezőpartnerünk mindig csak röviden ír nekünk, és nemigen emlékszik az általunk említettekre, ennek egyrészt az lehet az oka, hogy egyszerre többekkel levelezik – csak ügyetlenebbül csinálja, mint mi. -).(Ezen ugyan kár megsértődnünk, de elgondolkodhatunk rajta, hogy milyen társ válhat abból, akinek már az ismeretség elején sem fontos, hogy éreztesse a párjelöltjeivel figyelmességét, érdeklődését.)

Másrészt a késői és rövid válaszokra az is logikus magyarázat lehet, hogy partnerünk nagyon elfoglalt, vagy nehezére esik írásban kifejezni magát. Ebben az esetben azonban – ha valóban tetszünk neki – minden bizonnyal törekedni fog arra, hogy ne aludjon el a kapcsolatunk. És mivel levelezéssel nehezen tud levenni minket a lábunkról, szorgalmazni fogja a mielőbbi találkozást – részben hogy el ne unjuk a lassú ismerkedést, részben pedig hogy ő is megbizonyosodhasson arról, hogy bokros teendői közepette érdemes időt szakítania ránk.

Ha viszont hosszabb idő elteltével sem kerül sor randevúra, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem érdeklődik komolyan irántunk. Vagy azért, mert nem is keres valójában társat, vagy mert nemigen bízik abban, hogy mi leszünk számára az igazi. Ez utóbbira utal az is, ha csak magáról ír tömören a mi kérdéseink alapján, és felőlünk nemigen érdeklődik. Ha belefáradtunk, hogy mindig nekünk kell valami új témával előrukkolnunk, és életet lehelnünk a levelezésbe, jobb, ha elgondolkodunk azon, hogy van-e értelme folytatni ezt az „egyoldalú” kapcsolatot.

-    Intő jel az is, ha újdonsült ismerősünk már a kezdet kezdetén kétértelmű – vagy éppen nagyon is egyértelmű – megjegyzésekkel vagy viccekkel bombáz minket. Neki valószínűleg nem egy komoly kapcsolat kialakítása a célja.

-    Ezenkívül arra is érdemes figyelnünk, hogy összhangban van-e partnerünk leveleinek stílusa a bevallott korával, esetleg végzettségével, illetve a fotóin annyi évesnek látszik-e, amennyinek mondja magát. Akkor is hegyezzük jobban a receptorainkat, ha bármilyen egyéb ellentmondásra bukkanunk a magáról leírtakban.

Lehetőségeink az óvatosságra:

-    Merjünk bízni a negatív megérzéseinkben! Viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki szándékosan szeretné félrevezetni a levelezőpartnerét, de ha mégis erre gyanakszunk, annak nagy valószínűséggel van alapja. Az internetes ismerkedésnél érdemes fokozottan odafigyelnünk arra, ha megszólal a belső vészcsengőnk. Járjunk utána a kételyeinknek a magunk megnyugtatására, próbáljuk meg leellenőrizni az ismeretlen ismerősünk által leírtakat. Például feltehetünk a szakmájába vágó érdeklődő kérdéseket, vagy utánanézhetünk, hogy létezik-e az általa említett munkahely.

-    Csak bizalomra válaszoljunk bizalommal! Személyes adatainkat, főképp nevünket és telefonszámunkat csak akkor adjuk meg valakinek, ha már találkozót tervezünk – a címünket pedig lehetőleg még ekkor sem; ha megkérdezik tőlünk, merre lakunk, elég a tág környéket említeni. Azaz tegyünk meg minden olyan óvintézkedést, amit akkor is indokoltnak tartanánk, ha az utcán hozna össze minket a sors egy idegennel.

-    A biztonságunkat azzal is növelhetjük, hogy egy külön e-mail címet hozunk létre a társkeresős ismerőseinkkel való kapcsolattartáshoz. Így ha esetleg meg is szakad velük a kapcsolatunk, nem kell attól tartanunk, hogy leveleikkel árasztják el munkahelyi vagy privát levelesládánkat. Telefonszámként is jobb, ha nem az otthoni, lakcímhez köthető elérhetőségünket adjuk meg (főképp nem a munkahelyit!), hanem a mobilunkét, sőt, vehetünk akár egy külön feltöltőkártyát is erre a célra.

-    Ha sokasodnak az intő jelek, kívülről nézve bizony nem sok jóval kecsegtet ez a kapcsolat. Tartsuk ezért nyitva a szemünket, és ha komoly hiányosságokra bukkanunk, ne mentegessük a másikat csak azért, mert egyébként szimpatikusnak találjuk. Inkább próbáljuk meg tárgyilagosan végiggondolni, hogy tudjuk-e tolerálni az újonnan felfedezett hibáit, illetve hogy mi az, ami miatt mégis érdeklődünk iránta. Akad, aki nagyon jól tud bánni másokkal, és visszaél azzal, hogy a magányos emberek egy része feltétel nélkül issza a megértő szavakat, a kedves bókokat.

Ha minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy megbizonyosodjunk partnerünkkel kapcsolatos rossz előérzeteink megalapozottságáról, és mégsem találtunk semmi nyugtalanítót, igyekezetünk akkor sem volt felesleges. Arra mindenképp jó volt, hogy mostantól nyugodtabban és bizakodóbban várhassuk ismeretségünk kibontakozását.
13/26