Kiss Márta - Zsedényi Csaba: A behálózás művészete
- gyakorlati kalauz az internetes társkereséstől a társtalálásig
11/26

5.1 Netes illemszabályok ("netikett")

5. fejezet

Az interneten – korosztálytól függetlenül – elterjedt szokás a tegeződés. Ugyanígy természetesnek számít az is, hogy csupán a keresztnevünkkel mutatkozunk be, és a teljes nevünket csak akkor mondjuk meg, ha valakivel már a személyes kapcsolatfelvételt (telefonbeszélgetést, találkozást) tervezzük. A netes közeg közvetlensége segít abban, hogy fesztelenebbül ismerkedjünk egymással. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy e tekintetben ne lépjük túl a másik tűréshatárát, hiszen a bizalmaskodással egyrészt megbánthatjuk partnerünket, másrészt elvehetjük a kedvét a velünk való további levelezéstől.

Arról már korábban szót ejtettünk, hogy lehetőleg egy levelet se hagyjunk válasz nélkül, akár szimpatikus nekünk, aki küldte, akár nem. A felelet hosszas elmaradása ugyan egyértelműen azt üzeni, hogy nem szeretnénk ismerkedni a feladóval, neki azonban minden bizonnyal rosszul esik, hogy még néhány sorra sem méltatták az érdeklődését. Amikor visszautasítjuk a másik közeledését, igyekezzünk elvenni a nemleges válaszunk élét, és kívánjunk neki sok sikert a további keresgéléshez. Egy gondosan megírt bemutatkozó levelet azzal elintézni, hogy „Bocs, de a fotóid alapján nem jössz be. Szia!”, igencsak tapintatlan megoldás.  

A másikkal szembeni figyelmességünket tükrözi a fogalmazásunk gondossága is. Bár a számítógépes írás viszonylag kötetlen műfaj, sokan nagyra értékelik, ha betartjuk a hagyományos levélírási szokásokat, ügyelünk a köszönésre, a mondatok igényes szerkesztésére, az elbúcsúzásra és az aláírásra. A lazának, jópofának szánt nyelvi megoldásokat (pl. laksz=lax) jobb, ha kezdetben legalábbis óvatosan használjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan fogadja. Van ugyan, aki értékeli a „Teccel. Írsz? K.” üzenet lényegre törő megfogalmazását, de sokan  a „Szia!  Szimpatikus volt a reglapod, szívesen megismerkednék Veled. Karcsi” típusú levélnek örülnének jobban.

Érdemes odafigyelnünk még arra is, hogy e-mailben a csupa nagybetű komoly érzelmi töltetet hordoz. Olyan, mintha élőben kiabálnánk, de legalábbis felemelnénk a hangunkat – ennek tudatában használjuk ezt az eszközt. Másféle emocionális pluszhatások eléréséhez használhatunk hangulatjeleket is, egy-egy smiley segíthet tompítani a megjegyzésünk élét, vagy éppen pontosítani a mondandónkat. Ezzel valamelyest pótolhatjuk a személyes kommunikációban hasonló szerepet betöltő mimikát és gesztusokat.
11/26